Sziasztok!
Mai napi mini lecke(‘23.05.16)
Mára egy olyan vázát hoztam, amit dupla szálas kerítésfonással készítettem. A kerítésfonás, azaz az előtte-mögötte ritmusú fonásról azt kell tudni, hogy a tartószálaknak páratlannak kell lenniük. Viszont, van az úgy, hogy páros, ekkor tudjuk megtenni azt a trükköt, hogy mire a sor végére érnénk 2 tartópálca előtt lépünk és utána folytatjuk a kerítésfonást tovább. Én is így tettem, de mivel azt szerettem volna, hogy a minta csússzon, így minden körnél eggyel tovább csináltam a kettő tartópálca előtti menetet. Ahhoz, hogy a lépés még jól is látszódjon, a váltásnál pont a szál mögött cserélgetni kell a színeket. Sokszor ez nehezebb mint azt gondolnánk. Tehát a váltószín pont a tartószál mögött kell legyen 1 vonalban. Mire végig érünk szépen sréhen csúszik felfelé a minta. Nagy tárolódobozoknál érvényesül leginkább ez a technika.
Az alapja 4+4 szál volt. Tehát a tartószálak száma elvileg 16, gyakorlatilag meg 32, mert megdupláztam.
A zöld színt fenyőzöld színű fapáccal festettem, míg a világosat, -ami amúgy olyan homokszínnek látszik- bíbor színű fapáccal. Volt egy maradék festék és már annyiszor hígítottam vízzel, hogy ennyire halvány lett, pedig eredetileg bordós árnyalat.
A fonásnál nagyon kell ügyelni, hogy a tartószálak ne csúszkáljanak. Tudjátok az egyszerűnek tűnő kerítésfonás sokszor nehezebb mint bármi.
Rika
