Sziasztok!
Mai napi mini lecke(‘23.07.12)
Mára egy nagyon érdekes, sőt mi több különleges leckét hoztam. A festés egy olyan kényes kérdés a papírfonásban, amivel kapcsolatosan mindig felmerülnek újabb és újabb kérdések. Én most a tapasztalatomat szeretném leírni.
Vannak metál/gyöngyházfényű akrilfestékek is, amik teljesen úgy viselkednek mint a matt akril, viszont az akrillal való festés cseppet sem könnyű feladat.
Az viszont tény, hogy teljesen fedő, nagyon szép végeredményt kapunk és ezt számításba véve bizony megéri a fáradtságot.
Az akrilfestéket vízzel kell hígítani én fele-fele arányban szoktam. Egy kis delmás dobozba szoktam kikeverni és a ecsettel teljesen csomómentesre keverem, hogy egy lágy, kenhető festéket kapjak.
A festéshez okvetlenül elő kell készíteni egy nagy neylont. Erre a célra tökéletes egy 40-60 literes kukászsák felvágva, hogy egy nagy „lepedőt” kapjunk. Szépen ki kell teríteni egyenes talajra vagy asztalra, nem árt rögzíteni esetleg maszkolószalaggal a neylont, hiszen nemcsak a szárítás, hanem a festés is ezen zajlik.
Egy vékony gumikesztyű is ajánlott, ugyanis az akril festék száradás után nehezen jön le a bőrről.
A festés során a papírvesszőket szépen ki kell teríteni a neylonra, de első lépésként ne ömlesztve, hanem 10-20 darabot. Szépen egymás mellett legyenek szorosan vízszintesen. Majd ecsettel szépen fel kell rá vinni a festéket balról jobbra, majd egy kicsit sodorjuk a kezünkkel őket felfelé, hogy a másik festetlen oldal is elérhető legyen, azt is szépen lefestjük. Majd szépen a neylonon ezt a 10-20 darab papírvesszőt sodorjuk a kezünkkel fel le, ugyanis a neylon is festékes lesz és a papír ragyogóan felszívja és amúgy is drága az akril, tehát kell vele spórolni. Ugyanezt a folyamatot végig kell csinálni az összes papírvesszővel, amit festeni kívánunk. Ha mindez meg van, akkor egy nagyon fontos momentum jön! A SZÁRÍTÁS!!!
Figyelem! Az akril nagyon gyorsan szárad és az ecsettel felvitt festék gyorsabban köt mint az áztatás során használt festék és azt is tudni kell, hogy az akril száradás után már vízzel nem oldható, hiába vizes bázisú! Tehát megszárad, megköt és többé nem fogja fogni a kezünket, mert az akril egy erős filmréteget ad a papírra.
Szárítani csakis neylonon kell! A papírvesszők minimum fél-1 centis távolságra legyenek egymástól, ugyanis ha összeragadnak és úgy megszáradnak, akkor csak tépődve lehet őket szétválasztani, ami csúnya és gyakorlatilag használhatatlan.
A szárítás mindenképpen a képen látható „rácsos” módon történjen. Sok sor vízszintesen a neylon egyik végétől a másikig majd a következő adag függőlegesen, majd megint vízszintesen és így tovább. Gyönyörűen, foltmentesen száradnak meg, nem ragadnak és szinte 1-2 óra múlva már dolgozni is lehet vele. A metálos/gyöngyházas fény meg olyan eleganciát, ragyogást biztosít, hogy tényleg megéri a fáradozást. A festés pepecs, meg a szárításra is gondosan kell ügyelni, de ezután szuper erős, masszív, de mégis hajlékony csodaszép vesszőink lesznek.
Rika
